A multifókuszú elme
„Egy produkcer vagyok, aki mindenbe belelát valamit” – fogalmaz Barathi Tamás. Ez a „belelátás” azonban nem felszínes kíváncsiság. Inkább egyfajta alkotói reflex: ha meglát egy problémát, hiányt vagy lehetőséget, azonnal azon kezd gondolkodni, hogyan lehetne rá választ adni.
Tamás bevallása szerint nem szeret szűk keretek között működni. A klasszikus, erősen szabályozott munkakörnyezetek számára inkább korlátozóak. Ő azok közé tartozik, akik akkor működnek igazán jól, ha átlátják az egész rendszert, és hatással lehetnek rá. Ez a szemlélet végigkísérte egész eddigi pályáját.
A fesztiváloktól a munkáltatói márkaépítésig
A Szilágyi Gáborral folytatott beszélgetésből az is kiderült, hogy Tamás karrierjét bankárként kezdte, de hamar felismerte, hogy a szabadság iránti igénye erősebb annál, mint amit ez a világ kínálni tudott. Innen vezetett az út a rendezvény- és fesztiváliparba, ahol már sokkal inkább kiélhette kreativitását.
A fordulópont akkor jött, amikor a vállalatok elkezdték észrevenni mindazt, amit rendezvényszervezőként csináltak, vagyis, hogy Tamásék képesek voltak elérni a fiatalokat. És jött a kérdés: tudnának-e segíteni abban, hogy a fiatalokat a munkaerőpiac felé tereljék? Ez indította el azt az irányt, ami ma már teljes iparággá nőtte ki magát, és ez pedig nem más, mint a munkáltatói márkaépítés. Ebből a gondolkodásból nőtt ki a Blue Colibri, amely ma már több mint száz vállalat belső kommunikációját segíti, és több tízezer munkavállalót ér el. A fókusz idővel a külső kommunikációról a belsőre tolódott, és arra keresték a választ, hogyan lehet egy szervezeten belül valódi kapcsolatokat építeni, információt átadni, kultúrát formálni. Tamásnak meggyőződése, hogy ha azt szeretnénk, hogy a cégünk és mi is jól működjünk, akkor muszáj egyfajta rendszert létrehozni.
Az offline kapcsolódás reneszánsza
A digitális tér sikerei után Barathi Tamás életében jött egy újabb felismerés: az embereknek szükségük van a személyes találkozásra. Ez hívta életre a Connected konferenciát, amely eredetileg egy szűkebb szakmai közegnek szólt, majd kinőtte magát, és egy nyitott, inspiráló esemény vált belőle.
Tamás azonban itt sem állt meg a klasszikus formátumoknál, és létrehozta a Connect Conflict Night projektet, ahol a színház és az üzleti világ találkozik azokban a valós munkahelyi konfliktusokban, amelyeket színészek visznek improvizációval a színpadra, majd szakértők elemzik a helyzeteket. Ez elsősorban nem előadás, hanem élmény; és pontosan ezt keresi Tamás minden projektben: az újdonságot, az élményt, a kapcsolódást.
Tíz év múlva…
Ha a jövőről kérdezik, Tamás nem konkrét pozíciókban vagy cégekben gondolkodik, hanem sokkal inkább egy metszetben. Abban a térben, ahol három dolog találkozik: az, ami szórakoztatja, ami feltölti, és amivel hatást tud elérni. A jövőben azzal szeretne majd foglalkozni, amiben ez a hármas egység megtalálható.
A beszélgetés végére két nagyon fontos gondolat is kirajzolódik, amelyek szinte vezérfonalként húzódnak végig Tamás életútján. Az egyik, hogy mindig legyünk nyitottak, mert az igazán fontos dolgok sokszor váratlanul születnek. Egy kapcsolat, egy projekt, egy új irány gyakran ott kezdődik, ahol még nem is látjuk az értelmét. A másik a kíváncsiságunk fenntartása. Tamás személyes tapasztalatai és élményei alapján azt javasolja, ha valami igazán megmozgatja a fantáziánkat, érdemes lépni. Akkor is, ha nem ígér azonnali anyagi megtérülést, mert nem minden a pénzről szól, azonban minden számít, ami valódi élményt és hatást teremt. Vagyis nem kell mindig pontosan tudni, hova vezet az út. Elég, ha van bennünk elég kíváncsiság, hogy elinduljunk rajta.
