hirdetés
Sosem hittem volna, hogy egyszer egy francia istennővel fogok randevúzni a Balaton partján – de az élet mindig tartogat meglepetéseket. A DS betűszó franciául istennőt jelent, és ahogy a DS 7 luxus crossover volánja mögé ültem, valóban úgy éreztem, mintha transzcendens lény ölében landoltam volna – bár ez a rendkívül kényelmes, nappa bőrrel borított üléseknek köszönhető.
Egy hosszú hétvégére kaptam kölcsön ezt a csodálatos járgányt. Elhatároztam, hogy méltó környezetben tesztelem: a Balaton-felvidék festői tájain, amit sokan csak magyar Provence-ként emlegetnek. Ahogy kiszabadultam Budapest szürke betondzsungeléből, és az autópályán suhantam, már éreztem, hogy különleges élményben lesz részem. A DS 7 360 lóerős hibrid hajtása olyan simán gyorsult, mint ahogy a jó bor csúszik le az ember torkán egy meleg nyári estén.
Az első meglepetés akkor ért, amikor megálltunk Balatonakarattyán, hogy megebédeljünk az Il Mercato teraszán. Amíg én az ebédemmel foglalatoskodtam, az autó mágnesként vonzotta magához az arra járókat. Többen is megálltak, hogy megcsodálják a DS 7 finom vonalvezetését. Már-már azt hittem, autogramot is kérnek – nem tőlem, az autótól.
A délutánt a Tihanyi-félsziget kanyargós útjain töltöttük. A panorámás napfénytetőnek hála mintha egy mozgó kilátóban ültem volna – a táj szépsége miatt néha emlékeztetnem kellett magamat, hogy az útra is figyeljek. Az adaptív tempomat és a sávtartó asszisztens azonban kisegített, szinte azt éreztem, az autó jobban vezet, mint én valaha fogok. Este aztán Balatonfüreden szálltunk meg, ahol a parkolóban ismét főszereplővé vált a DS 7.
Másnap reggel az autó régi barátként üdvözölt – a memóriás ülések azonnal a kedvenc pozíciómba álltak, a klíma pedig kellemesen hűvös levegőt fújt rám a kánikulában.
Az északi part menti, kanyargós, hegy-völgyes utakon is magabiztosan haladt az DS 7. Délután Badacsonyban álltunk meg egy két pincészetnél, ahonnan sofőr lévén csak otthoni kóstolásra szereztem be borokat, vakon bízva a többiek ajánlásában.
Az út során volt időm alaposan megismerni ezt a francia szépséget. A belső tér olyan kifinomult, hogy zavarba jöttem, amikor a chipses zsacskómért nyúltam vezetés közben – mintha egy Michelin-csillagos étteremben próbáltam volna hamburgert majszolni. A prémium anyagok, a kézműves kidolgozás és az innovatív technológiai megoldások harmóniája páratlan.
A DS 7 technológiai arzenálja lenyűgöző, néha úgy éreztem magam, mintha egy űrhajót vezetnék. A DS NIGHT VISION infravörös kamerája például olyan részletesen mutatta az éjszakai tájat, hogy már-már azt vártam, mikor bukkan fel az út széléln kóborló Predator. A DS driver attention monitoring rendszer pedig olyan alaposan tanulmányozta az arcomat és a szemem mozgását, hogy attól tartottam, az autó lassan jobban ismer engem, mint a saját anyám.
Az utazás vége felé közeledve egyre többször kaptam magam azon, hogy lassabban vezetek, több kitérőt teszek, csak hogy még tovább élvezhessem ezt a páratlan élményt. Amikor végül hazaértem, nem akaródzott kiszállnom az autóból. Egy pillanatig elgondolkodtam, vajon megengedhetném-e magamnak ezt a francia istennőt, de rájöttem, valószínűleg olcsóbb lenne Párizsba költöznöm.
Összességében a DS 7 teljesen elvarázsolt. Ez az autó nem egyszerűen közlekedési eszköz, hanem egy mozgó műalkotás, egy gurulő luxushotel és egy high-tech csodamasina tökéletes ötvözete. Ha a francia kultúra nagykövetét keresnék az autóiparban, a DS 7 lenne a tökéletes jelölt – elegáns, kifinomult, kacér, de mindig stílusos.
Egy dolog biztos: ha valaha is lehetőségem nyílik újra találkozni ezzel a francia istennővel, habozás nélkül igent mondok egy újabb randevúra. Elvégre ki tudna ellenállni egy ilyen csábításnak?
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog: 3 szuper reggelizőhely a Balaton északi partján!
Fotó: DS Automobiles / Greg Jongerlyng
A fenti írás támogatott tartalom!
hirdetés
