hirdetés
Nemrég jelent meg a Netflix új dokumentum-sorozata, a Rossz társaság: Ki áll a gyerekinfluenszerek mögött?, melyben közvetlen közelről világunk egy nagyon is jelen lévő szeletét. Nem feltétlenül szeretnék filmajánlót írni róla, hiszen jó szívvel senkinek nem ajánlanám ezt a sorozatot, ellenben azt kell mondanom, mindenkinek kötelező megnéznie, mert az egyik masszív társadalmi félresiklásunkat mutatja be.
A sorozat középpontjában Tiffany Smith tartalomgyártó és lánya, Piper Rockell, a YouTube videók főszereplője áll – amellett a 11 gyerek – és szüleik – mellett, akik szintén elszenvedői voltak Tiffany érzelmi és alkalmanként szexuális zaklatásainak.
Piper karrierje 2-3 éves korában kezdődött. Szépségversenyeken vett részt, később különböző műsorokban kapott szerepet, majd a YouTube sztárjává vált, amely a család fő bevételi forrását jelentette. Ekkor töltötte be Piper a tízet, és érkezett anyja életébe egy Hunter nevű férfi, aki nemcsak a család, a vállalkozás részévé is vált. Piper nem járt iskolába. Helyette a kamera előtt pózolt, hogy eltartsa magukat, később pedig fenntartsa fényűző életszínvonalukat.
Stratégiájukba más gyerekeket is bevontak, hogy növeljék a nézettségüket – így alakult meg a Squad. Ők jó ideig semmit sem láttak abból a pénzből, amit Tiffany keresett a csatornával, csak akkor részesültek belőle, amikor kibukott, milyen jövedelmező valójában az influenszerkedés. Csak Pipernek havi párszázezer dolláros bevételt jelentett.
A sorozatból azonban lassan sokkoló részletek derülnek ki:
Felmerül a kérdés, hogy vajon a sorozat minden részlete valós eseményeken nyugszik-e? Hogy nem problematikus-e a bántalmazott gyerekekkel újra elmeséltetni a történteket? Hogy a Netflix nem csak nyerészkedik-e?
Nem tisztem ezeket a kérdéseket megválaszolni. A tényeket szem előtt tartva azonban beszélnünk kell a gyerekinfluenszerkedésről, a szülői nyomásgyakorlásról, a szabályozás hiányáról, a gyerekek kiaknázásáról és nem mellesleg arról az érzelmi hullámvasútról és azokról a fejlődésbeli károkról, amelyeket mindez okoz.
A kidfluencing, vagyis a gyerekinfluenszerkedés jelensége ott válik igazán hátborzongatóvá, amikor a szülők saját gyermekeiket állítják a kamera elé, hogy nézettséget és bevételt generáljanak. Ez a gyakorlat sajnos egyre gyakoribb, és komoly etikai kérdéseket vet fel. A probléma pedig Magyarországon is jelen van.
A YouTube-on ezer megtekintés után átlagosan 350–700 forint közötti bevételre lehet szert tenni. Egy-egy sikeres videó akár egymillió megtekintést is elérhet, ami 350 ezer és 700 ezer forint közötti bevételt jelenthet a feltöltőjének. A TikTokon a legnépszerűbb magyar influenszerek posztonként akár 200–350 ezer forintot is kereshetnek. A márkák is egyre nagyobb összegeket fordítanak influenszer marketingre. 2023-ban Magyarországon az influenszer marketingre költött összeg elérte a 6,2 milliárd forintot, ami a teljes digitális reklámköltésünk jelentős részét teszi ki.
A gyerekinfluenszer ipar pedig egy olyan kísérlet, amiben egy egész generációt nevelünk a képernyő elé, saját magát néző emberré. Egy olyan világban, ahol a gyerek az első perctől nemcsak alanya, hanem tárgya is a figyelemnek. Posztok, kommentek, együttműködések, reklámbevételek, merch, YouTube-csatorna, Insta-storyk, TikTok-trendek… Mintha a gyerekkor egy hosszú, színes, monetizált sorozat lenne. És ezt nem a háttérhatalom csinálja. Nem csak a „gonosz techóriások” algoritmusai. Hanem mi. Anyukák, apukák, tanárok, nézők, márkák, követők. Te meg én – ha úgy tetszik. Azzal, hogy nem teszünk ellene semmit.
Szóval ahelyett, hogy már megint csak annyit mondanánk: „hát sajnos ilyen a világ”, álljunk inkább bele ebbe a morálisan szörnyű dologba. Mert valójában nem ilyen a világ, hanem ilyenné tesszük.
A szülők gyakran jó szándékkal osztják meg gyermekeik szorongását, örömét, konfliktusait, nevetését, könnyeit, mondván, ez „csak emlék”, „csak játék”. Azonban a gyermekek agya és lelke nem így működik. Nem tudják mindig kiszűrni az iróniát, nem dolgozzák fel a kommentáradat súlyát, a követők számát. Számukra ez a valóság. És eljön a nap, amikor rájönnek: az egész világ véleményt alkot róluk. Pedig sosem dönthettek arról, hogy szeretnék-e. Sosem vált nyilvánvalóvá, mi is zajlik valójában az életükben.
A gyűlölet, a szexualizálás és a torzuló személyiség
A gyerekinfluenszerek nemcsak a nyomás, a teljesítménykényszer és a megfelelési vágy terheit is cipelik. Jóvátehetetlen élmények érhetik őket. Szembesülhetnek:
Ezek még a felnőttek számára is kártékony élmények, és mire ezek a gyerekek felnőnek – ha valóban felnőhetnek ellopott gyerekkoruk fényében –, addigra a tudatalattijukba ég: azokká váltak, amié mások formálták őket.
Ebbe a problémába most kell beleállnunk, de nem elég megnéznünk egy sorozatot vagy elolvasnunk egy cikket. Konkrét lépéseket kell tennünk azért, hogy a gyermekeink életében valóban létezzen a gyerekkor és legyen esélyük egy nyugodt, támogató közegben felnőni.
A cikksorozat következő részében bemutatom, milyen szabályozások vannak érvényben, ezek hogyan működnek, és hogyan vehetjük fel a harcot a szemet hunyás kultúrájával. A záró cikkben pedig végigveszem azokat a konkrét teendőket, amiket az otthonunkban, az iskolákban, a tech-iparban és a jogalkotásban kell meglépjünk.
Nagy Derien kibervédelmi szakemberként és anyaként nap mint nap a digitális tér frontvonalán áll. Munkája során a biztonság határait erősíti, de szívügye a legkisebbek védelme: a gyermekek online biztonságának támogatása. Úgy gondolja, hogy a jövő nem csupán technológiai megoldásokon, hanem etikai kérdéseken is múlik. Ezért tekinti a kiberépség tudatosítását és a digitális világ felelős használatának oktatását küldetésének.
Fotó: Netflix
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!
hirdetés
