Karácsonykor összejön a család, ilyenkor azokkal is találkozunk, akikkel évközben szinte alig vagy egyáltalán nem. Az ünnep a családról, a szeretetről szól, ám ilyenkor valahogy mégis felerősödnek a konfliktusok, készülődés közben már felemlegetjük azokat a rokonokat, akikkel majd beállít az acsarkodás, azon jár az eszünk, megint mit fognak mondani rólunk, hogyan kritizálják meg az ételt, mondván, a mamáé jobb. A háziasszonyoknak önmagában is megterhelő ez az időszak, és ha kritika érkezik egy rég látott családtagtól, az sokszorosan fáj. A szakember azt mondja, fontos, hogy el tudjuk különíteni, hogy valaki csak a saját keserűségét nem tudja magában tartani ilyenkor, vagy szándékosan gonosz-e.
„Az a kérdés, hogy az adott személy mindig ilyen gonoszkodó, vagy csak az ünnepek alatt feszült, a családi összejövetel hozza ki belőle a rosszabbik énjét. Az is kérdés, hogy másokkal is undok vagy csak velünk. Az ilyen embert szaknyelven verbálisan vagy érzelmileg bántalmazó, elhanyagoló attitűddel bíró személyként definiáljuk. Ezek az emberek mindenképpen függő viszonyban szeretnék tartani a másikat, szeretnék megélni az érzést, hogy ők jobbak a másiknál. Azáltal értékelik fel magukat, hogy a másikat leértékelik, és a negatívumokra helyezik a hangsúlyt.”
Mérgező rokonok mindenhol vannak
Nem véletlenül születtek az anyósviccek, vannak, akiknek az életét párjuk édesanyja keseríti meg, a hétköznapokban éppúgy, mint az ünnepek alatt. Ha összeszorult gyomorral várjuk, hogy megérkezzen a „drága mama”, és várjuk az egyoldalú csatát, vajon elég, ha azt mondjuk, jó, kibírom azt a néhány órát vagy napot. A pszichológus hangsúlyozza, hogy ez az adott helyzetben tűzoltás, de nem oldja meg a problémát. „Több rétege lehet a feszültségnek, lehet, hogy a nagymama egyszerűen több időt szeretne tölteni az unokákkal és úgy érzi, hogy évközben korlátozták, hát odaül az ünnepi asztalhoz, és a keserűségét a kritikával, beszólogatással oldja. Ezt nem karácsonykor kell megoldani, de érdemes a szülők felé kommunikálni, hogy amikor a fia-lánya megnősült, férjhez ment, született egy új család, és már ez a család az elsődleges. Az anyák ilyenkor úgy érezhetik, hogy kevesebb figyelmet kapnak a felnőtt gyereküktől, nyilván a házastárs miatt. El kell fogadniuk, hogy már nem ők az elsők. Fontos kommunikálni a szülők felé, hogy megvan a saját életünk és nem azért töltünk velük kevesebb időt, mert már nem szeretjük őket. Általában ezek a konfliktusok éleződnek ki az ünnepekben, és ilyenkor a menyek vagy a vejek viszik el a balhét. Ha ilyenkor elkezdődik a piszkálódás, az nem feltétlenül rossz, mert kimegy a feszültség. Egy közös társasjáték például jó alkalom lehet arra, hogy finoman kimondjunk dolgokat, de alapvetően ezt év közben kellene rendezni. Akár levelet is lehet írni egymásnak, mert a személyes vita során túlhevülhetnek az indulatok. Szóval ha már így alakult, próbáljuk meg elfogadni a helyzetet, és módot teremteni arra, hogy legyen olyan külön program is, amikor nincsenek ott a kekeckedő rokonok.”
Megbocsátani is tudni kell
Az ünnepre tekintettel sokan azt mondják, nem érdekel, ki fogom bírni, de vajon meg lehet ezt úgy oldani, hogy ne keserű szájíz maradjon utána? Birkás Béla hangsúlyozza, hogy ha már ünnepről beszélünk, fontos a megbocsátás képessége is. Jön a rokon, aki egész évben magányos, nem keressük, most pedig felhívjuk, lehet, hogy emiatt sértett, visszahúzódó, hogy bezzeg most meg tudjuk hívni. Teszünk egy gesztust, és lehet, hogy a visszájára fordul, ezt el kell fogadni. Magunkban is érdemes tisztázni, ha tudjuk, hogy az illető sértődékeny, mégis elhívjuk, viszont egész évben rá se néztünk, akkor most miért fontos számunkra. És ha tényleg így van, akkor fogadjuk el a zsörtölődésével együtt, és készüljünk fel rá, mert szeretettel, megbocsátással a saját nézőpontunkat is meg tudjuk változtatni.”
Minden kapcsolatot meg lehet reparálni
Bár az elmúlt években egyre több szó esik arról, hogy a mérgező, vagy mérgezőnek tűnő kapcsolatot akár meg is lehet szakítani, ha valaki túl soknak érzi, a szakember azonban nem húzna ilyen szigorú határokat. „Pszichológusként azt gondolom, hogy minden kapcsolatot meg lehet reparálni. Nyilván mindkét fél kell hozzá. Egy ponton túl az már csak tűrés lesz, ha én akarom, de a másik nem. Ha meg akarjuk érteni a másikat, lehet, hogy türelmesebbek tudunk vele lenni. Talán jobb nem megszakítani a kapcsolatot, inkább nyitva hagyni a kaput. Ha sokszor próbálkoztunk, de mindig vita lett a vége, akkor egyszerűen várjuk meg, amíg ő tesz lépést az irányunkba.”
Akkor hogyan is legyen az idei karácsony? Vegyük elő a szeretet- és megértéscsomagot, de azért húzzuk meg a határainkat. Kezeljük az egészet egy kicsit könnyedén, fogadjuk el, hogy nem a mi hibánk. És jövőre majd újra megpróbáljuk.
Fotó: RDNE Stock Project, cottonbro studio/pexels.com
