A PCOS-t ma már népbetegségként tartják számon, a legfrissebb adatok szerint több, mint a nők 10 százalékát érinti. Valójában nem is betegség, inkább állapot ez, amire az orvostudomány civilizációs ártalmak következményeként is szokott tekinteni. Az én utazásom a PCOS-sel messzire, egészen a korai gyerekkorig nyúlik vissza, amikor a korabeli ifjúsági magazinok segítettek észrevenni, hogy nincs rendben, ha nem jelentkezik rendszeresen a menstruációm. Sok orvost, labort megjártam az életem során a szindrómával, de a legtöbbet a saját tapasztalásaim, a rengeteg átböngészett kutatás, és végül a mentális egészségem rendbe tétele hozott. Ekkor jöttem rá, hogy lelki egészség nélkül tényleg nem leszek jobban fizikailag sem.
A PCOS kezelése az egész életemet megváltoztatta
Ahogy fentebb is írtam, már tinédzserkoromban észrevettem, hogy a többi lánnyal ellentétben nekem nincs rendszeres vérzésem, hiába jött meg az első már 13 évesen. Fokozott szőrnövekedést is láttam magamon, de a környezetem csak legyintett, ilyen típus vagyok, szokjak hozzá, persze a csupaszság aranykorában, a kilencvenes évek végén – kétezres évek elején könnyű volt ezt mondani egy kamaszlánynak. Titokban vettem a szőrtelenítő krémeket, majd elmentem gyantáztatni. Felkerestem egy gyereknőgyógyászt, aki ugyanazt szajkózta, mint a környezetem, felírt egy gyógyszert, amitől egyszer megjött a vérzésem, és itt abba is maradt a kezelésem évekre. Elengedtem a dolgot, orvos látott, biztos mindenkinek igaza van, majd egyszer nekem is rendszeres lesz a ciklusom – gondoltam. Emlékszem, hogy volt, amikor egy évig nem menstruáltam.
Végül a huszas éveim első felében egy nőgyógyász megállapította, hogy PCOS-em van, ez odafigyelést csak akkor igényel, ha majd gyereket szeretnék, addig szedjek rá fogamzásgátlót. Tudni kell, hogy az orvostudoményban a Rotterdami egyezmény szerint a mai napig a hivatalosan ajánlott kezelés PCOS-betegnek nem más, mint a hormonális fogamzásgátló, legyen az tabletta, gyűrű vagy tapasz. Ez a lehetőség azonban engem sosem nyugtatott meg, a gyökerénél szerettem volna megváltoztatni a testem félresiklott állapotát. Az állandó hízás miatt végül addig kutakodtam a fórumokon és a publikusan elérhető szakcikkek között, amíg rátaláltam az inzulinrezisztenciára (IR), és megvilágosodtam, valószínűleg nálam is ez lesz a probléma. Tudni kell, hogy az IR-nek vannak jellegzetes tünetei, az állandó éhségérzet, falásrohamok és a hízás közéjük tartoznak. A terheléses cukorvizsgálat egyértelműen kimutatta, hogy masszív inzulinrezisztenciám van, amit a cukorbetegség előszobájának is tartanak, és paradox módon a szervezet folyamatosan éhező üzemmódban van. Ez magával hozhathatja a termékenységi problémékat, petefészekcisztákat, azaz a PCOS-t. A teljes hormonháztartásra hat, és meggátolja az ovuláció folyamatát, azaz a peteérést.
Hogyan hozzuk rendbe PCOS-t, az inzulinrezisztenciát?
Mert, hogy rendbe lehet tenni magunkat! A teljes sokkolódás után szépen sorban tettem rendbe a szervezetemet. Mint már említettem, nálam a pszichoterápia segített, mert az önelfogadás, traumafeldolgozás során visszanyertem magamban az elveszettnek hitt életerőt, így lett kedvem, energiám újra magamba fekteteni, elfogadni, hogy a testem visszajelzi az elmúlt évek történéseit, és itt az idő, hogy jobban odafigyeljek magamra. Megtanultam, melyek a komplex szénhidrátok, abból nekem mennyi esik jól, ne dőljetek be az interneten is elterjedt 160 grammos szénhidrát-diéta mítoszának, nem kell mindenkinek ennyit ennie, és ezt egy jó endokrinológus pontosan tudja.
Nekem az vált be, hogy hallgattam a saját testemre, megértettem, mi is pontosan ez az állapot, mennyire befolyásolja a krónikus stressz, ez lehetett az oka annak is, hogy a mentális egészségem rendezése annyit javított az állapotomon. Több fehérjét ettem, elhagytam a fehérlisztes, hozzáadott cukros ételeket, de fontos, hogy semmit sem démonizáltam, ebben az intuitív étkezés volt segítségemre. Eszem fehér lisztből készült ételeket is néha, de mindig figyelek, hogy elegendő, jó minőségű zsírral és fehérjével kombináljam, ne maradjanak el a rostok, így jó eséllyel lassabban szívódnak fel a szénhidrátok is. Ehhez bevezettem a futást, amiben óriási örömömet leltem sokáig, de mára egyértelműen a súlyzós erősítések a kedvenceim, IR-eseknek is leginkább az izomépítés javasolt, de persze ebben sem kell végletekre törekedni. Az izmos test egyszerűen jobban felhasználja a cukrot, stabilizálódik a vércukorszint, nincsenek nagy inzulin-kilengések. A ciklusom gyorsan, szinte másfél hónap alatt rendeződött.
Az étrend-kiegészítőkkel csak óvatosan, mert mindent is ajánl az internet PCOS-re és IR-re, de csak kevés a bizonyított, jó minőségű termék. A mio-inozitol, a D-vitamin szedése, a vasraktárak rendezése nőknek nagyon fontos, de egy jól összeállított, vegyes táplálkozás már önmagában is sokat segíthet. Ha elakadnánk, dietetikus segítségét bármikor kérhetjük, sőt, ez ajánlott is. A PCOS és az inzulinrezisztencia nem kell, hogy életre szóljon, de egy életen át jó, ha odafigyelünk magukra. A jó hír, hogy a termékenység teljesen visszanyerhető, miközben az életünket reformáljuk, visszaszerezhetjük az önmagunkba és a testünkbe vetett bizalmat. Apró lépésekkel, nem drasztikus változásokkal, és a siker nem fog elmaradni.
Fotó: pexels.com; freepik.com
