Az üzleti mentor olyan lehet, mint egy jó tanár, úgy adja át a tudását a tanítványnak, hogy közben fejleszti a képességeit. Fel sem merült benned fiatalabb korodban, hogy pedagógus légy?
Egyáltalán nem. A gimnázium után egyenes út vezetett számomra a Közkereskedelmi Főiskolára, mivel két tantárgyból voltam igazán jó, francia nyelvből és történelemből, ide ezekből kellett felvételizni. Mindig is jól ment a szóbeli kommunikáció, fontos számomra az emberi kapcsolatok fenntartása, értek az emberekhez, ami az értékesítői pályán nagy előnyt. Ráadásul az írással meggyűlt a bajom, ugyanis diszgráfiás vagyok, nem tudok helyesen írni. Ebből a gyengeségemből formáltam előnyt azzal, hogy a külkereskedő pályát választottam.
De mégsem lett belőled külkeres. Hogy keveredtél a tréner pályára?
A világ megváltozott, s vele együtt a külkereskedelem is, a 90-es években eltűntek Magyarországon az „impexek”. Bennem mindig megvolt a tudásmegosztási vágy, imádtam olvasni, tanulni és arról beszélni, ami hatással volt rám. A tanítás, képzés, facilitálás 30 év óta mindig végigkísérte az életemet.
Amikor elkezdtél foglalkozni a magyar kis- és középvállalkozókkal és elhatároztad, hogy megtanítod őket vállalkozni, te is benne voltál már a vállalkozói létben, vagy csak könyvből tanultad meg?
18 évvel ezelőtt csődbe vittem a saját vállalkozásomat, ez nagy tanulópénz volt. Akkoriban multicégeknek nyújtottunk különféle humánerőforrás-tréning tanácsadást, hét évig csináltam, de sajnos a vállalkozásban többet költöttem, mint amennyi bevételem volt. Nagy döntés előtt álltam, hagyjam a vállalkozói létet és menjek el alkalmazottnak, vagy vállalkozzak tovább. Szembesültem azzal, hogy igazából nem sokat tudok a vállalkozói létről, hiába volt három egyetemi diploma a zsebemben, semmit nem értem velük, mert ezek az egyetemek nem arra készítettek fel, hogy egy vállalkozó hogyan gondolkodik a pénzről, a vevőszerzésről, a munkatársakról, egyáltalán a vállalkozó életről.
Rájöttem arra, hogy még tanulnom kell. Kerestem magamnak egy amerikai mentort, úgy gondoltam, ha valaki bizniszt, marketinget szeretne tanulni, annak Amerikában van a helye. Úgyhogy 40 felett, alázattal újra belevágtam a tanulásba.
S a megszerzett tudást nem csak magadnak tartogattad, úgy érezted, másokkal is meg kell osztanod?
Elmentem az El Caminóra és ott lényegében megvilágosodtam. Ez egy út volt önmagamhoz egy zűrös időszakban. Éppen válásban voltam három gyerekkel, egy üzleti csőd után, tele kudarcélményekkel. Egyfajta küldetésként jött a gondolat, hogy amit Amerikában megtanultam, továbbadjam a magyar kkv szektor vezetőinek. De a legelső és legfontosabb motivációm a pénzcsinálás volt, hiszen kergettek a hitelezők, az adóhatóság, a válófélben levő feleségem kérte a tartásdíjat. Úgyhogy belevágtam és létrehoztam egy sokkal jobban működő vállalkozást, visszafizettem az adóságaimat és egy idő után már nem csak a pénz motivált.
Mi a titka az új vállalkozásodnak? Mitől működik jobban, mint az, amit csődbe vittél?
Már nem magamat akartam eladni. Itt volt a nagy váltás. Az első vállalkozásomban akkor volt bevételem, amikor én dolgoztam. Én is, mint sok magyar vállalkozó akkoriban ügyeskedtem, mindent „okosban” oldottam meg, ezek voltak a mintáim, amelyek hosszútávon nem működtek.
Olyan céget akartam felépíteni, amelyben nem csak én vagyok a vevőszerző, nem csak én vagyok a terméket szolgáltató, és nem csak rajtam múlik a vállalkozás.
Mai néven ezt önjáró vállalkozásnak hívjuk, de ezt akkor még nem tudtam, csak ezt kerestem. Amerikába azért mentem, hogy megtanuljam azokat a cégépítési, cégműködtetési, munkatársakkal, ügyfelekkel kapcsolatos technikákat, stratégiákat, amelyből fel lehet húzni egy igazán értékes céget, amely a tulajdonosa nélkül is képes vevőt szerezni, kiszolgálni, pénzt csinálni, profitot biztosítani.
Hol tartasz most a vállalkozásodban?
A vállalkozásomat tudatosan építettem fel, egy tíz fős csapatom van, a legerősebb csapat, akikkel valaha is dolgoztam. Ma munkatársaim vannak, korábban alkalmazottjaim voltak, akikkel nem törődtem, nem figyeltem rájuk, nem csapatot építettem, csak használtam az erőforrásokat. Ma ez másképp van. A belső csapatot egy nagyon jól összerakott alvállalkozói, támogatói kör egészíti ki. Az ügyfélkörünket, akiket én tanítványoknak hívok, különböző előadásokkal, oktatóprogramokkal, coaching tevékenységekkel segítjük, attól függően, ki mennyire akar elmélyülni, dolgozni magán és a vállalkozásán. Üzleti könyveket is kiadunk, amelyek szintén segítenek a vállalkozóknak a tanulásban.
A digitális világ, az online jelenlét mennyire hatott a tevékenységetekre?
A Covid alatt kötelező volt leülni a monitor elé, mert be voltunk zárva, az interneten lehetett kapcsolatot tartani egymással. Azt hittük, hogy ettől a digitális megoldások előtérbe kerülnek majd a mi oktatási rendszerünkben is. Jelen vannak, de az a tapasztalatunk, hogy a mi vállalkozói célközönségünk – a több százmilliós árbevételű, több munkatárssal régóta működő cégek vezetői –, nem ülnek le a Zoom elé, hogy tanuljanak, fejlesszék magukat. Érdekes módon ez ellene megy az amerikai trendeknek, itthon még a személyes kapcsolattartásnak fontos jelentősége van. Ez fejeli meg a mesterséges intelligenciát, és még inkább a személyes kapcsolódás irányába tolja a mi célközönségünket. Szerintem azok az emberek, akik valamilyen szinten követik az AI fejlődését, egyre inkább tudják, hogy ez hamis lehet és továbbra is a fizikailag megfogható dolgokban hisznek. A mi fő erőnk abban van, hogy kihozzuk a vállalkozót a mindennapok mókuskerekéből, elhívjuk egy rendezvényre, ahol két napig minden róla szól. Az elvonuláson van ideje, lehetősége elgondolkodni magán, a bizniszén, meg tud hozni olyan döntéseket, amelyeket a hétköznapi taposómalomban nem. Én is folyamatosan képzem magam, évente négyszer járok Amerikába, beleereszkedem a mentorom energiájába, közösségben vagyok és ilyenkor jönnek a fantasztikus gondolatok, áttörések.
A célcsoportod a magyar kis- és középvállalkozó réteg. Hogy látod őket, most milyen mentális, fizikai állapotban vannak? Hogy mennek a vállalkozások?
Egy közös tényező van mindenki életében, az pedig a külső gazdasági helyzet. Mindenkire ugyanaz a gazdasági helyzet hat, és mégis a válaszok és a végeredmény más lesz. Recesszióban vagyunk, láttuk az elmúlt két évben az inflációs áremelkedéseket, ennek következményeként mind a lakosság, mind a vállalatok, intézmények visszafogják a költéseiket. Az emberiség történelmében mindig is voltak gazdasági válságok. A 1929-33-as gazdasági válság, a második világháború utáni nehéz időszak, a 70-es évek olajválsága, a 2008-12-es ingatlan válság, ha csak a közelmúlt eseményeit nézzük. A vállalkozóknak nagyobb ráhatása van a saját cége és ezáltal élete működésére, mint egy alkalmazottnak, aki ki van szolgáltatva az őt alkalmazó vállalatnak. De nem minden vállalkozó képes jól kijönni ezekből a válságokból. Magyarországon első számú nemzeti hobbi, hogy panaszkodunk és másokra mutogatunk. A magyar vállalkozók jelentős része azért megy tönkre, mert mentálisan nem készült fel arra, hogy szükséges változtatnia. Nagyon kevesen hoztak létre pénzügyi tartalékot arra, hogy amikor netalán lejtmenet van, és most azt éljük meg, legyen miből túlélni. A gazdaság ciklikusan működik, ezt nem én találtam ki, ez gazdaságtörténelem.
Az is jellemző sokakra, hogy amikor lent vannak, akkor sem gondolnak arra, hogy lesznek még fent, hanem önsajnálatba menekülnek.
Igen, a világvége hangulat sokaknál a vállalkozói szférában is el tud uralkodni.
Azt gondolom, hogy azok fognak a jelen gazdasági helyzetből megerősödni, akik mentálisan erősek, vagy pedig dolgoznak azon, hogy azok legyenek.
Én is azt képviselem a saját magam és a vállalkozó tanítványai felé, hogy az elsődleges feladatunk, a megtartsuk a magunk mentális épségét.
Hogyan lehetséges ezt megtenni a mai világban?
Őröltek háza van a világban, ami ellen védeni kell tudni magunkat. Hogyan? Például úgy, hogy tudom, én mennyit érek. Nem ülök fel minden hírre, kacsára. Ha megvan az én, mint vállalkozói belső erőm, akkor ezt át tudom adni a családomnak, a szeretteimnek, hiszen ők az első kör körülöttem a barátaimmal együtt. Ezután tudom erősíteni a munkatársi csapatomat, mert a munkatársaimat is ugyanúgy érik a hírek, a nehézségek, az infláció, az áremelkedés és az összes bizonytalanság. Feléjük is sugallani kell, hogy van jövő, én erős vagyok, tudom, hogy merre megyünk. Igen, szükséges költséget csökkenteni, átszervezni, nemet mondani egy csomó dologra, de ha hiszem azt, hogy ebből kijövünk, akkor a kollégáimat nyugalomban tudom tartani, és akkor együtt tudjuk szolgálni a vevőinket. Egyfajta koncentrikus körökként működik igazából mindez: magamon dolgozom, ami kiterjed a családomra, kollégáimra, a vevőkörömre. Egyszerűen nem tudom megmondani, hogy ez az időszak meddig tart, de nekünk azt fontos hinnünk, hogy egyszer vége lesz. Egyébként szerintem most is van pénz az embereknél, csak sokkal megfontoltabban költenek.
Én úgy látom, hogy van egy szűk réteg, akinél nagyon sok pénz felhalmozódott és nagyon nagy lett a szakadék a gazdagok és a szegények között.
Valóban, van az alsó réteg, akinek tényleg nagyon nehéz, elismerem. Őket ütötte meg a legjobban az élelmiszerek, az energia áremelkedése. Magyarországon nagyon kicsike a középréteg, ők elhalasztanak döntéseket, költéseket. A gazdag réteg viszont költ. Hadd mondjak egy példát. Egy kedves ismerősünk nyitott egy lakáséttermet. Először normális áron meghirdetett egy korrekt vacsoraprogramot, amire alig jelentkeztek. Aztán gondolt egy merészet, kétszeres áron meghirdetett egy francia Champagne-vacsorát, ami teltházas lett. Ez is azt bizonyítja, ha a vállalkozó olyan ajánlattal érkezik, ami a célcsoportnak megfelel, akkor igenis költenek az emberek. Az, hogy hogyan énekeljük ki belőlük a pénzt, az pedig marketingtechnika. Összefoglalva szerintem a magyar vállalkozók semmiben nem jobbak vagy rosszabbak, mint a nyugat-európaiak vagy az amerikaiak, csak a hitrendszerünkkel van nagyon nagy baj.
Beszélgetésünk apropója az új könyved, aminek a címe Önjáróbb vállalkozás. Kiknek szánod ezt a könyvet?
Azt gondolom, azok a vállalkozók tudják ebből a könyvből a legtöbbet kivenni, akik a vállalkozásukban eljutottak arra a szinte, hogy vannak munkatársaik, szervezetük, tehát vannak kulcs-embereik is és vevőik is. Persze millió nehézségük van a vevőkkel, a hatósággal, a munkatársakkal, és igazából elérték azt a pontot, amikor nem tudják, hogy hogyan tovább. Azt tapasztalom, hogy nagyon sok magyar vállalkozó elindult valamilyen motivációval, vagy kényszerből, vagy szerelemből eljutott egy szintig, és igazából beleveri a fejét a plafonba. Ilyenkor veszik észre, hogy már nem élvezik a munkájukat, de folytatják a saját céget általában kényszerből, mert ki kell fizetni a lakáshitelt, a gyerekek oktatását. Most ez a gazdasági helyzet még inkább megmutatja, hogy hol vannak a rések a pajzson egy vállalkozás működésében.
A másik célcsoport, akiknek igazán szól a könyv, az a vállalkozó, aki rájött arra, hogy ha ő nem létezne a cégében, a cég nem létezne. Megvan benne a vágy, hogy kivegye magát a rendszerből, egy olyan szervezetet szeretne létrehozni, amelyik lényegében a vevőszerzéstől, a vevőkiszolgáláson keresztül a pénz menedzsmentjéig önjáró vállaltként működik. Utálhatjuk a multikat, de egy csomó dolgot megtanulhatunk tőlük. Az Apple esetében nem egy tulajdonos van, hanem rengeteg részvényes. Ők évente maximum egyszer szavazhatnak a közgyűlésen, megkapják az osztalékot év végén, ha van nyereség. A magyar vállalkozóknál az a baj, hogy több kalapunk van egyszerre a fejünkön, a tulajdonos egyszerre a szakértő, aki benne dolgozik a vállalkozásban. Ugyanakkor operatív vezető is, aki nélkül nincsenek döntések. Ő fejleszti a céget, neki vannak víziói, stratégiáit épít, mert érdekli a cég jövője. A magyar vállalkozók többsége nem gondolkodik igazi tulajdonosként, olyan termékekkel foglalkoznak, olyan üzletágban vannak benne, olyan vevőket szolgálnak, amelyekhez megszokásból, szerelemből, érzelmi kötődésből ragaszkodnak. Nem gondolkoznak lényegében kapitalista tőkés gondolkodásmóddal.
Akkor te a multik rendszerét szeretnéd a magyar kkv szektor méreteire átformálni a könyvedben?
Igen is meg nem is. Hosszú tanulmányaimnak köszönhetően és a saját cégemben megtett tapasztalatból tanulva kialakítottam egy hat lépésből, pillérből álló, úgynevezett önjáró cégfejlesztési szisztémát. Ezek ugyanúgy megvannak a multiknál is. Sikerült ezt a magam kkv cégére és a több száz tanítvány vállalkozó cégére adaptálni, hogy működjön. Ha betartod, és megvalósítod, akkor garantálom, hogy neked is több szabadidőd lesz, több profittal, stresszmentesen.
Neked már több szabadidőd van?
Igen. Őszinte leszek, én az a típusú vállalkozó vagyok, akinek a hobbija, az első számú szerelme a vállalkozása. Tudom magamról, azonban ebben kiégtem. Ennek köszönhetően 2016-ban sikeresen bezsákoltam egy Hashimoto pajzsmirigy alulműködő szindrómát, ami tipikusan stressz okozta betegség.
Elgondolkodtam azon, hogy ha nem változtatok az életmódomon, életem végéig hormonpótláson élek majd.
Ettől kezdve azokat a feladatokat, tevékenységeket, projekteket, amelyekhez nem értek, vagy nem én vagyok a legjobb benne, vagy nincs kedvem csinálni, elkezdtem átadni a kollégáknak vagy az alvállalkozóknak. Ez egy mentális döntés volt, igen, fizetek azért, hogy nekem több szabadidőm legyen.
És mire használod ezt a több szabadidőt?
Ami abszolút lelkesedéssel tölt fel, az a francia cukrászat. Egy évvel ezelőtt egy ismerősöm bemutatott egy mestercukrásznak, elkezdtem vele beszélgetni, és egy új világ nyílt ki számomra. Ha visszanézek a múltba, emlékszem, amikor Franciaországban tanultam, meg utána is, állandóan különféle konyhaművészeti magazinokat vásároltam. Korábban is mindig élveztem a főzőcskézést, de a francia cukrászat teljesen magával ragadott. Beleszerelmesedtem ebbe a rafinált gourmet világba, gyakran előfordul, hogy egy nehéz nap után este nyolckor nekiállok és összedobok valamit. Nem a Netflixet nézem, hanem azt, ahogy a sütőben a kalácsom emelkedik. Másfél óra alatt mentálisan tökéletesen regenerálódok. Körülbelül a tíz százalékát esszük meg mi annak, amit sütök, a többinek a kollégáim, barátaim, más családtagok nagyon örülnek. A barátok kérdezgetik, nem akarok-e bizniszt csinálni ebből. Eszem ágában sincs, mert akkor újra magamat adnám el, hajnali négykor kelhetnék, hogy reggel hétre kész legyen a friss croissant. Köszönöm, ebből nem kérek, nekem bőven elég, ha a szeretteim csillogó szemmel, elégedetten befalják a süteményeimet.