Idén 15 éves a Csetvei Pince. Ma hogyan gondolsz vissza a kezdetekre?
2010-ben készítettem el az első hordó boromat itt, Móron, és 2011-ben indult hivatalosan a pince. Egyszerre óriási öröm, és kicsit hihetetlen visszagondolni erre az időszakra, hogy már 15 év eltelt, és közben mennyi minden történt. Jó érzés megállni és visszaemlékezni.
Készültök valamilyen ünnepléssel?
Június 13-án tartjuk a lemezátadó rendezvényünket, ami idén egyben a születésnapi ünneplésünk is lesz. Számomra hatalmas bizalom, hogy évről évre meg tudjuk ezt valósítani, és mindig van száz ember, aki hisz bennünk, lemezt vásárol, és velünk ünnepel. Bár sokszor én vagyok az, akit kiemelnek a pincészetből, ez valójában egy közös munka, a kollégáink és a családom folyamatos támogatása nélkül nem tartanánk itt.
Honnan jött az ötlet, hogy bakelitlemezt készítsetek?
Néhány éve egy hétvégi napon egy férfi kopogott a pince ajtaján, aki nem borért jött, hanem megkérdezte, lehet-e nálunk lemezeket kapni.
Először csak jót mosolyogtunk ezen, aztán eszembe jutott, hogy a postás hölgy is kérdezte már, mi az a sok csomag, amit a férjem, Frici rendszeresen kap; ő ugyanis lemezeket gyűjt, és szinte hetente érkezik hozzánk egy ilyen rendelés. Innen indulhatott el a kisvárosi szóbeszéd, hogy ha ennyi lemez jön hozzánk, akkor biztosan lemezbolt is van. Ez adta az ötletet, hogy valóban nyissunk egy lemezboltot.
Gondolkodtunk, hol lehetne ehhez helyet bérelni, aztán végül a pincében alakítottuk ki. Nincsenek illúzióink arról, hogy hétköznap tömegek állnának sorban a bolt előtt, de meglepő módon így is sok az érdeklődő.
Ezek szerint hamarabb volt a lemezbolt, mint maga a bakelit?
Nem, ez az ötlet jóval korábban, nagyjából öt évvel ezelőtt született meg, a lemezbolt viszont csak idén nyílt meg. Ma pedig már nemcsak lemezboltunk van, hanem saját lemezkiadónk is, hogy kiadjuk a saját válogatásunkat. Nem tudok más példát arra, hogy egy borászat lemezkiadással is foglalkozzon. A bor továbbra is a fő fókusz, ugyanakkor a zene mindig is szerves része volt az életünknek, a férjem rádiós és zenei munkássága révén különösen.
Mi volt az idei lemez koncepciója? Hogyan születik meg a bor-zene párosítás?
Minden évben igyekszünk egy kicsit csavarni a koncepción. Volt már olyan, hogy előbb a bort készítettem el, és Frici ezt kóstolva állította össze a zenei válogatást. Olyan is volt, amikor ezt megfordítottuk, a legfrissebb kiadás is így született. Amikor meghallgattam a válogatást, annyira sokszínűnek éreztem, hogy felvetettem: mi lenne, ha minden egyes zenéhez ajánlanék egy bort. Természetesen nem azt várjuk, hogy valaki egyszerre tizenkét palackot bontson fel, de mindig öröm látni, amikor kapunk egy fotót arról, hogy valaki a lemezt hallgatja, és közben egy pohár bort kortyol.
Én azt gondolom, hogy átment az üzenetünk, hogy a minőségi bor és a minőségi zene jó párosítás. Fontos számunkra, hogy minden válogatáson szerepeljen magyar zeneszám is. A lemezen található egy QR-kód, amit beolvasva megtudható, hogy miért pont az adott számok kerültek rá, hogyan sikerült megszerezni a jogokat, ezek a háttértörténetek is fontos részei az élménynek.
Neked mit jelent a zene?
Elsősorban kikapcsolódás, segít kiszakadni a napi mókuskerékből. Ugyanakkor munka közben is sokat ad, például a monoton feladatoknál vagy a szőlőben végzett munka során könnyebb vele flow-ba kerülni. De van, amikor épp a csendet igénylem.
Szerinted mi a közös a natúr bor és a vinyl kultúrában?
Mindkettő egy életérzés. Ahogyan élünk és gondolkodunk a világról, az mindkettőben teret kap. A lemezekben lenyűgöz a vizualitás, a sokszínűség, hogy mindegyiknek saját stílusa és karaktere van. Amikor bort készítek, minden évben próbálom megfogalmazni, mit szeretnék kiragadni az adott évből, és az adott fajtát, borvidéket a saját stílusomban palackba zárni. Nagyon megnyugtató érzés, hogy amikor borokat készítek, nem kell senkinek megfelelnem, nekem ez egy alkotás, a folyamat minden percét élvezem, elejétől a végéig. A natúrbor és a zene egy olyan páros, mint a férjem meg én. Mások vagyunk, de mégis egymás nélkül nehezen bírjuk.
Lehet egy bor „időtálló sláger”, vagy sokkal inkább egy pillanat lenyomata?
Mindkettő benne van. A bor sok mindent visszaad az adott pillanatból. Minden palackban benne van egy korszak: az időjárás, érzelmek, sőt néha még a körülöttünk zajló világ hatása is. Ugyanakkor a borok idővel egyfajta időkapszulává válnak, melyekhez jó visszanyúlni.
A móri ezerjó népszerűsítését tűzted ki célul. Hogy sikerült ez eddig?
Mindig nagy öröm számomra, amikor valaki azt mondja külföldön, hogy már kóstolt ezerjót. Nem gondolom, hogy ez egyéni érdem lenne, sokkal inkább a borvidék közös munkájának eredménye, ugyanakkor abban biztos vagyok, hogy mi ebben nagy szerepet vállaltunk. Rendszeresen járunk külföldi boros eseményekre, és mindig viszünk magunkkal ezerjót is. A célom mindig az volt, hogy felkeltsem a kíváncsiságot egy olyan szőlőfajta iránt, amiről esetleg korábban nem hallottak. Úgy érzem, hogy a borvidék is rengeteget fejlődött, és az ezerjó megítélése is javult. Ma már ez az egyik legnépszerűbb borunk, amit külföldre szállítunk.
A külföldi vendégek milyennek érzékelik az ezerjót?
Az a legérdekesebb, hogy mindig elkezdik valamihez hasonlítani. Nekem ez eleinte furcsa volt, mert amikor én kóstolok, nem szoktam azon gondolkodni, hogy az adott bor melyik szőlőfajtához hasonlít. Többen például a furminthoz hasonlították, főleg testben, savszerkezetben és karakterben. Én ezt másképp látom: a móri borvidék meszes, löszös, helyenként agyagos talaja egészen más, mint egy vulkanikus terroir. A végén számomra nem is feltétlenül a szakmai értékelések a döntőek, hanem a borkedvelő vendégek visszajelzései, akik valóban megveszik a bort. Egy pincészet életében ez a legfontosabb mérce. Hosszú távon az számít, hogy a közönség mennyire tud a borhoz kapcsolódni, ízlik-e neki, és hajlandó-e érte fizetni. Ezért is kulcsfontosságú, hogy folyamatosan kapcsolatot építsünk a vendégeinkkel, és pontosan értsük, kikhez szólunk.
Az összes címkén feltűnik egy igazán különleges stilizált róka motívum és a Raw/ka felirat. Hogyan született meg a név?
2017-et írtunk, amikor az első natúr tételünket külföldön kóstoltattam, és ott egy kereskedő „raw wine”-ként, vagyis nyers borként hivatkozott rá. Külföldön ez egy elég bevett kifejezés a natúrborokra. Ezek a borok akkor még kis tételek voltak, hozzátettem a „-ka” kicsinyítő képzőt és megszületett a Raw/ka név. Amikor ezt kimondtam és láttam az narancsos árnyalatú olaszrizlinget a pohárban, rögtön beugrott egy kép. Így született meg a rókamotívum a címkéken, létrehozva a saját natúr brandünket. Ezek a borok szűretlenül, derítetlenül, hozzáadott kén nélkül készülnek, a saját organikus szőlőnkből.
Mióta dolgozol natúr szemlélettel, és mi indított el ebbe az irányba?
2016-ban, a kislányunk születésekor mondtuk ki, hogy a növényvédelemben, a földművelésben és a pincében is szeretnénk váltani. Az igény korábban is bennem volt, ahogyan a félelem is azzal kapcsolatban, hogy ha másképp dolgozunk, akkor is meg tudjuk-e védeni a szőlőt. Néhány év után megkaptuk az organikus szőlőbirtok minősítést. Nem a papír vezérelt, de fontos visszaigazolás volt. A partnereink rendszeresen látogatnak minket, és sokszor még szigorúbb szempontok alapján nézik a munkánkat. Amikor azt mondjuk, hogy natúr szemlélettel dolgozunk, annak súlya van, sok munka, felelősség és meggyőződés van mögötte.
Egyre több sikeres és elismert női borász, sommelier és borszakértő van a szakmában. Érzel ma még bármilyen sztereotípiát, megkülönböztetést?
Szerintem ma már ez egyre kevésbé releváns kérdés, a borász az borász, és jó lenne, ha ezt minél többen így látnák.
Kommunikációs szempontból még mindig van érdekessége annak, ha valaki női borászként jelenik meg, de a mindennapi munkában ez egyre kevésbé meghatározó. Természetesen minden női borász mögött van legalább egy férfi kolléga vagy férj minőségben. Azt gondolom, hogy ma már mindent meg tud egy nő is csinálni, de én nem tartom rossz dolognak, ha megvannak a női és férfi szerepek.
Mire számíthatunk tőletek a tavaszi-nyári szezonban?
Folytatjuk a lemezklubot, ahol mindig van egy kiemelt tematika, most például a párizsi utunk inspirálta est következik, francia előadókkal. Emellett készülünk egy nagyobb bortúrára itt Móron (We Love Mór Outdoor) hét pincészet összefogásával. Székesfehérváron a Kortárs Művészeti Fesztiválon is jelen leszünk, és természetesen a pünkösdi dűlőtúra sem marad el. Egy nagyon izgalmas, eseménydús időszak vár ránk.
