hirdetés
A tudatossághoz vezető út nem egyszerű. Ha rálépünk, azt tapasztaljuk majd, hogy valószínűleg a változás nem megy egyik napról a másikra, tehát kellően türelmesnek kell lennünk, miközben mégis kitartunk az általunk kitűzött célok mellett a saját, valamint bolygónk érdekében egyaránt. Mert a kettő összefügg, jobban, mint gondolnánk. Amikor valahol a fenntartható divatról mesélek, fontosnak tartom kiemelni: habár szükséges minél többet beszélünk a témáról, a legfontosabbak mégis a tettek, valamint az, hogy ne ítélkezzünk egymás felett fogyasztói szokásaink vonatkozásában. Egymás támogatására van szükség – kioktatás nélkül. Ennek jegyében gyűjtöttem össze néhány gondolatot a tudatos ruhavásárlásról.
Bevallom, számomra az egyik legszimpatikusabb gondolat az ökotudatos divat és zöldebb divatipari gondolkodásmód kapcsán, hogy a divat egyszerre lehet gazdasági és kulturális motor, miközben egy korszellemet kommunikál, mégsem ösztönöz újabb divatcikkek vásárlására. Sőt!
Szakemberként egy dolgot bizton állíthatok: a legfenntarthatóbb ruhatár az, amely már most is ott van a szekrényedben, így nincs más dolgod, ideje jobban megismerned a gardróbod tartalmát!
Mindez ráadásul hosszú távon is kihat a jövőnkre és környezetünkre, ugyanis vizsgálatok szerint 2015 és 2030 között 60%-kal fog növekedni (globális szinten!) a textilhulladékok mennyisége, végeredményben pedig körülbelül 148 millió tonna lesz az emberiség által előállított textilhulladék, miközben közös erővel történő változtatás hiányában ez a szám még rosszabb is lehet.
De hogyan jutottunk idáig? Természetesen a fast fashion márkák (a legtöbb plázában kapható divatmárka túltermelése és etikátlan, valamint környezetszennyező tevékenysége miatt ebbe a halmazba tartozik) elterjedése is hozzájárult.
Újabb érdekes adat, hogy az európai országok lakosai évente körülbelül 26 kg textilipari terméket vásárolnak, miközben évente megközelítőleg több mint 10 kg-ot dobnak ki.
Ezek közül a kidobott ruhák közel 90%-a a szemétégetőbe kerül, a legszomorúbb pedig az, hogy csupán 1%-uk kerül újrahasznosításra. Hogy egy lokális adat is szerepeljen itt: Magyarországon 60-80 ezer tonna ruhát dobnak ki az emberek évente, melynek közel 90%-a a hulladékégetőben végzi. Rémisztő, nem?
A már említett fast fashion brandek kétségtelenül a hiúságunkra játszanak, hiszen azzal az álomképpel kecsegtetnek, hogy a sok vásárlással egyszerre lehetünk egyediek és megismételhetetlenek. Eközben azt éreztetik a fogyasztóval, hogy most azonnal kell megvenni mindent, hiszen holnap már nem lesz ott a lehetőség. Íme, megszületett a megannyi impulzusvásárlás receptje. Habár ritkán emlegetjük, de az ilyen márkák globális térnyerésében óriási szerepe volt a 2008-as gazdasági válságnak is, hiszen elérhetőbb, pénztárcabarát divatcikkekre volt szükség, az ipar pedig – ahogy az lenni szokott – válaszolt az igényekre, melyekért most nemcsak mi, hanem a környezetünk is megfizet.
De ha még jobban szeretnénk elmerülni a történelemben, a magyarországi rendszerváltást követő divat demokratizálódásának csúcsa is bizonyos szempontból a fast fashion márkák megjelenése volt.
Ez a rendszer tette lehetővé, hogy kevés pénzből önkifejezési eszközzé tegyük az öltözködési szokásainkat. Ma már az is nyilvánvaló, hogy a fast fashion végül az uniformizálás motorja lett, elvégre a már említett egyedivé válás iránti vágyunk épp egyformává tett – ahelyett, hogy megkülönböztető jegyekkel ruházott volna fel bennünket.
Ha érdekel, hogyan lehet tudatosabb a ruhatárad, Csalár Bence további írását megtalálod a Remind bookazine első számában. Nem késő megrendelned!
Fotó: Unsplash
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!
hirdetés
