Hajlamosabb vagyok az endometriózisra, ha folyamatosan stresszelek? – Mindent az endometriózisról III. rész 

Az Endomárcius apropóján négyrészes sorozatban merülünk a téma mélyére dr. Fülöp Istvánnal, a TritonLife Központ Endoszkópos Sebészeti Központjának és Endometriozis Centrumának vezetőjével, meddőségi specialistával, valamint Krajnyik Cintiával, endometriózis-megpróbáltatásokat végigjárt újságíróval. 

Sorozatunk első részében körüljártuk az endometriózis összetett fogalmát, észlelésének nehézségeit, valamint a női problémák körüli veszélyes stigmákat és berögződéseket, a második részben pedig a már felismert endometriózis élettani tüneteit és orvosi besorolásának problémáit, az endometriózis kezelésének lehetséges módjait, valamint a meddőséggel való kapcsolatát és a lombikfogantatás körüli stigmákat meséltük el.

A harmadik részben elmélyedünk az endometriózis lehetséges élettani kiváltó okaiban, a már endometriózis-műtéten átesettek testi és lelki regenerálódásának lehetőségeiben, valamint szót ejtünk a betegség kommunikációjának kiemelt fontosságáról is. 

Korai menstruáció, menedzserbetegség és életmódváltás

„Az endometriózis kialakulásának pontos okai nem teljesen ismertek, de fontos tudni, hogy a betegség kialakulásáért felelős egyik folyamat az úgynevezett retrográd menstruáció” – magyarázza dr. Fülöp István. – „Ez azt jelenti, hogy a menstruációs vér nemcsak a méhnyakon keresztül távozik a hüvelyen át, hanem a petevezetőkön keresztül a hasüregbe is eljuthat. Sokan megijednek ettől a jelenségtől, pedig felesleges pánikba esni: a nők körülbelül 75-80%-ánál előfordul retrográd menstruáció, miközben az endometriózis csak egy kisebb részükben alakul ki. Ez azt jelenti, hogy önmagában a retrográd menstruáció nem vezet automatikusan endometriózishoz. 

Az endometriózis kialakulásához azonban bizonyos testi vagy szervezeti tényezők is hozzájárulnak; kutatások kimutatták, hogy a legyengült immunrendszer is hangsúlyos szerepet játszik ebben a folyamatban. Ha az immunrendszer nem működik megfelelően, nem képes felismerni és eltávolítani azokat a szövetdarabokat, amelyek a hasüregbe kerülnek, így ezek megtapadhatnak és idővel endometriózist okozhatnak.

Különösen veszélyeztetettek azok a nők, akik folyamatos stressznek vannak kitéve, kevés időt fordítanak regenerálódásra, és kimerítő életmódot folytatnak. Az úgynevezett „A típusú menedzser típusú” hölgyek, akik állandó rohanásban élnek, hajlamosabbak az immunrendszer gyengülésére, ami növeli az endometriózis kialakulásának esélyét.

További kockázati tényező lehet az első menstruáció korai jelentkezése. Ha valakinél már 10-11 éves korban megjelenik a menstruáció, nagyobb eséllyel alakul ki nála endometriózis, mint azoknál, akiknél ez 13-14 éves korban kezdődik. Ugyanígy, a késői első gyermekvállalás is növeli a rizikót. Biológiailag az ideális első gyermekvállalási életkor 22-27 év között van. Bár a 28 éves kor még nem jelent kockázati tényezőt, napjainkban egyre inkább kitolódik az első szülés időpontja 30 év fölé, ami már egyértelműen növeli az endometriózis kockázatát.

Fontos tisztázni azt a tévhitet is, hogy ha valakinek gyakran fáj a hasa, vagy egész hónapban emésztési és vizelési panaszai vannak, az automatikusan endometriózisra utalna. A folyamatos, rendszertelen hasi fájdalmak, gyakori felfázásos tünetek vagy tartós hasmenés sok más egészségügyi problémára is visszavezethetők, és nem feltétlenül jelentik azt, hogy az illető endometriózisban szenved.”

„Amikor elkezdtem tájékozódni a betegségemről, hirtelen rám zúdult rengeteg információ” – emlékszik vissza három évvel ezelőttre Cintia. –  „De igazán a második műtétem után kezdtem komolyan odafigyelni az életmódomra, mert akkorra a cisztám ismét megnőtt, és ráadásul azon a nyáron még a Covidon is átestem. Ez az időszak különösen megterhelő volt, ráadásul akkoriban hormonterápiát is kaptam az endometriózis kezelésére, mert az volt a cél, hogy egy évvel később műtsenek meg újra, és addig is leállítsák a menstruációmat. Végül azonban az állapotom sokkal gyorsabban súlyosbodott, mint várták – hogy ebben a Covidnak is szerepe volt-e, azt nehéz megmondani. 

A műtéteket követően – ha nem is az első után rögtön, de a második után mindenképpen – tudatosan változtattam az étrendemen. Az első lépés nálam a cukor és a vörös hús elhagyása volt. Sokan javasolják a tej és a glutén megvonását is, de én úgy éreztem, hogy egyszerre túl sok lenne mindenről lemondani. Ehelyett inkább fokozatosan kezdtem életmódot váltani: sokkal többet mozogtam, és a lelki egyensúlyomra is jobban odafigyeltem, holisztikus megközelítést alkalmaztam. De nagyon fontos hangsúlyoznom, hogy ezek az én egyéni módszereim és megoldásaim; egyáltalán nem biztos, hogy ami nálam működött, az másnál is hatékony lesz. 

Meglepően szerencsésen alakult az is, hogy a második műtétem után pár hónappal, januárban elutaztunk öt hétre Ázsiába. Ez hatalmas változást hozott, mert teljesen kiszakadtam a mindennapi stresszből. Érdekes módon ott szinte egyáltalán nem ettem húst, viszont cukrot igen – nem szándékosan, de Thaiföldön rengeteg ételhez használnak cukros szószokat. Ennek ellenére a későbbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a második műtétem után kialakult csomóm – ami elképesztő fájdalmakat okozott – jelentősen zsugorodott. Ez is jól mutatja, milyen kiszámíthatatlan ez a betegség: lehetnek hatalmas összenövések, amelyek szinte semmilyen tünetet nem okoznak, míg egy egészen apró csomó is elképesztő fájdalmat idézhet elő.

A saját tapasztalataim alapján azt gondolom, hogy az endometriózis – és más krónikus betegségek – szinten tartásában kulcsszerepet játszik a stressz csökkentése, a megfelelő táplálkozás, a rendszeres mozgás és a lelki egyensúly. Természetesen ez nem jelent gyógyulást, hiszen maga a betegség nem gyógyítható, de sokat segíthet az életminőség javításában. És ez nemcsak az endometriózisban érintettekre igaz: sokszor egy komoly diagnózis az, ami rákényszerít arra, hogy egészségesebben kezdjünk élni.”

Élet a műtét után

„A műtét utáni kezelést nagyban befolyásolja, hogy az érintett nő szeretne-e gyermeket” – magyarázza a lehetőségeket dr. Fülöp István. – „Ha igen, akkor ennek megfelelően alakítják a terápiát. Ha viszont nem tervez gyermeket – ami az esetek jelentős részében szintén előfordul –, akkor a műtét utáni kezelés során figyelembe kell venni, hogy az endometriózis hormonérzékeny betegség. Ezért szükség van valamilyen hormonszupresszióra, amelynek két fő formája van: a nemi hormontartalmú gyógyszerek, illetve a terhesség, ami önmagában is kedvező hatással van az endometriózisra. Ha valaki nem esik teherbe, vagy nem is szeretne teherbe esni, akkor hormonkezelésre van szükség. Az ilyen terápiák általában fogamzásgátló hatásúak, így a gyermekvállalás ez idő alatt nem lehetséges.

Az endometriózis kezelésében gyakran alkalmazunk reproduktív sebészeti eljárásokat, mivel a női eredetű meddőség esetek körülbelül 30%-ában ez a betegség áll a háttérben. Ezek az eljárások minimálisan invazív, tehát kis megterheléssel járó műtéti beavatkozások, amelyeket endoszkópos sebészeti módszerekkel végeznek. A nőgyógyászati endoszkópos műtéteknek két fő típusa van: a hiszteroszkópia (méhüregi tükrözés) és a laparoszkópia (hastükrözés).

Ezek a beavatkozások kíméletesek a szervezet számára, és gyors felépülést tesznek lehetővé. A hiszteroszkópos műtétek esetében a páciens gyakran már néhány órával a beavatkozás után hazamehet, és akár másnap munkaképes lehet. A laparoszkópiás műtéteknél a kórházi bent tartózkodás általában 24-48 órát vesz igénybe, attól függően, hogy milyen mértékű beavatkozásra volt szükség.

A gyors regenerálódás egyik oka, hogy ezek a műtétek után általában kevés fájdalom jelentkezik, így a páciens energiaszintje hamar helyreáll. Minél előbb visszatérhet a normál testtartásához, annál gyorsabb lehet a gyógyulási folyamat is. A hiszteroszkópos eljárás különösen előnyös, mert nem igényel külső bemetszést, és sok esetben altatás sem szükséges hozzá – elegendő lehet egy enyhe bódítás vagy helyi érzéstelenítés. A méhüregen belüli elváltozásokat így közvetlenül és hatékonyan lehet kezelni. Ha az endometriózis a méhfalban helyezkedik el, és a méhüreg felől megközelíthető, akkor hiszteroszkópiával eltávolítható.

Az utóbbi években egyre több szakmai vita és kutatás foglalkozik az életmód szerepével az endometriózis kezelésében. Egyre inkább látható, hogy bizonyos étrendi és életmódbeli változtatások kedvezően hatnak a betegség menedzselésére. A tapasztalatok szerint a glutén- és laktózszegény étrend jótékony hatással lehet, a vörös húsok kerülése és az állati fehérjék csökkentése pedig kifejezetten ajánlott. Az immunerősítők alkalmazása is segíthet, mivel az immunrendszer gyengülése szerepet játszhat a betegség kialakulásában. A rendszeres testmozgás, különösen a kismedencei vérkeringést fokozó gyakorlatok, előnyösek lehetnek az endometriózis elleni védelemben.

Sokan számolnak be kedvező tapasztalatokról az Aviva tornával és más medencefenék-erősítő tornákkal kapcsolatban, valamint a jóga bizonyos formái is segíthetnek a vérkeringés fokozásában. Az aerob mozgás, például a heti több alkalommal végzett aktív testmozgás, szintén hozzájárulhat a tünetek enyhítéséhez. Bár az egészséges életmód önmagában nem akadályozza meg az endometriózis kialakulását, mégis jelentősen csökkentheti annak kockázatát, és segíthet a betegség kordában tartásában.”

Beszéljünk róla! 

„Szerintem minden betegségre igaz, hogy mindig lehetne többet tenni – jobban odafigyelni az étkezésre, többet mozogni, több szakembert felkeresni, több vitamint szedni ” – meséli Cintia. – „Én is sok mindent kipróbáltam: jártam természetgyógyászokhoz, akupunktúrára, és igyekeztem természetes módszerekkel is támogatni a szervezetemet. De egy ponton túl az ember erőforrásai végesek – legyen szó időről, pénzről, mentális vagy lelki energiáról.

Ezért szerintem nagyon fontos, hogy ne legyünk túl szigorúak önmagunkkal, és ne essünk abba a csapdába, hogy folyamatosan azt érezzük: nem teszünk eleget magunkért. A cél természetesen az, hogy a lehető legtöbbet megtegyük, de nincs egy univerzális megoldás, amit, ha pontról pontra követünk, biztosan működni fog. Sok idő, türelem és kísérletezés kell ahhoz, hogy megtaláljuk, mi válik be számunkra. Ráadásul lehet, hogy ami egy ideig működik, később már nem, így ez egy folyamatos tanulási folyamat, ami lelkileg is nagyon megterhelő lehet.

Amikor kiderült számomra ez az egész, azonnal tudtam, hogy beszélnem kell róla, mert mindig is olyan típus voltam, aki a nehézségeket könnyebben feldolgozza, ha megoszthatja másokkal. Újságíróként pedig adott volt a lehetőség, hogy ezt szélesebb közönség elé tárjam. Nem öncélú dologként tekintettem erre, nem azért kezdtem el írni és kommunikálni róla online, hogy mindenki megismerje a történetemet vagy sajnáljon, hanem mert egyre inkább azt láttam, hogy rengeteg nőt érint ez a betegség.

A statisztikák szerint minden tizedik nő szenved endometriózisban, és a női meddőség 30%-ának hátterében ez áll, mégis még mindig kevés az elérhető információ. Úgy éreztem, ha már megvan az eszközöm arra, hogy hangot adjak ennek a témának, akkor élnem kell vele. Ahogy egyre többet foglalkoztam vele, rengeteg üzenetet kaptam – sokan tanácstalanok voltak, nem tudták, hová forduljanak, milyen szakembert keressenek fel. Mások arról írtak, hogy a történetem erőt adott nekik, mert a környezetük nem támogatta őket, vagy épp nem értette a problémájukat.

Volt, akinek az jelentett reményt, hogy látta: ugyanazzal a betegséggel küzdök, és mégis sikerült teherbe esnem, vártam a kislányomat. Ezért egyfajta küldetésként is tekintek erre – ha már így alakult, szeretném, ha lenne valami haszna is, és segíthetnék azoknak a nőknek, akik ugyanezzel a problémával küzdenek.”

Tarts velünk az endometriózis-sorozat negyedik, egyben utolsó részében, ahol többek között a kapcsolódó terápiás utókezelésekről, endometriózis utáni gyermekvállalás happy-end történeteiről, a társadalmi felelősségvállalásról és kommunikáció fontosságáról is beszélünk!