Ritkán adsz interjút, mi ennek az oka?
Valóban többet szerepeltem a sajtóban, amikor tavaly a Dancing with the Stars című televíziós műsor résztvevője voltam, de miután tartalomgyártóként folyamatosan jelen vagyok a social media világában, ahol nagyon autentikus valómat mutatom, így talán nincsen olyan nagy titok vagy érdekesség velem kapcsolatban, ami ne jelenne meg a felületeimen. Azért nem is szoktam interjút adni, mert úgy gondolom, aki engem ismer, néz, követ és fogyasztja a tartalmaimat a közösségi médiában, igen átfogó képet kap rólam.
Nyitott könyv az életed. Jó ez neked?
Gyakorlatilag igen.
Ez a kitárulkozás soha semmiben nem korlátoz téged?
Nem, de miután az én brandem az életemre épül, meg kellett találnom azt az arany középutat, amikor még adhatok magamból annyit, hogy izgalmas és jól fogyasztható legyek a nézőknek, de ezzel egy időben meg is maradjon nekem az a privát szféra, ami az én biztonságos zónám, amit nem nyitok meg az egész világ előtt.
Hol van az a pont, amin túl már nem engeded be a kíváncsiskodó tekinteteket az életedbe?
Nekem nincs ilyen gyenge pontom, hiszen a szerelmi életemnek, például egy randi alkalmával szerzett tapasztalásnak is lehet olyan része, ami nagyon érdekes lehet, amivel azonosulni tud a generációm, vagy az, aki követ, én pedig szívesen beszélek róla. A kapcsolataim részeleteit vagy a lelki vívódásaimat azonban megtartom magamnak, esetleg a szűk baráti körömnek és a családomnak mondom el.
Emlékszel még az első videódra?
Az első tartalmaim 2017-ben készültek, és akkor még nem a TikTokon, hanem annak az elődjén, a Musicleyen jelentek meg. A szereplés, azon belül is a művészi megnyilvánulás valamilyen szinten mindig az életem része volt. A Musicley is az önkifejezés egy formája volt számomra. Akkor még a barátaimmal rövid, 15 másodperces vicces, táncos videókban nyilvánultunk meg, de ez a platform még nem volt monetizálható, és nem is tekintettünk munkaként arra, amit csinálunk. Számomra soha nem a bevétel volt a fontos, nem is hajtott semmiféle karriervágy, mert akkor még az influenszer fogalma nem is létezett. Én mindig önmagam és mások szórakoztatása miatt készítettem a rövid, bolondozós videókat anélkül, hogy azok mögött nagyon komoly elképzelés vagy koncepció lett volna.
Hogy lett a videókészítésből mégis bevételi forrás?
Úgy emlékszem, egy-két évvel később, talán 2019-ben láttam, hogy a youtuberkedés egy szintén szuper megjelenési forma kreatív emberek számára, ráadásul egy nagyon-nagyon változatos és nyitott világ, ahol tényleg bármiről lehet tartalmat készíteni. Még a Musicley követőim – akik szintén nem voltak kevesen, hiszen 15 ezren voltak – is arra bíztattak, hogy nyilvánuljak meg a hosszabb tartalmakkal teli platformon, vagyis a YouTube-on. Én pedig úgy voltam vele, miért ne! Miután még iskolába jártam, úgy gondoltam, szabadidős tevékenységnek jó lesz. A YouTube csatornám 2020-ban, a Covid alatt robbant be igazán a köztudatba, ezután tudtam pénzt keresni a videókkal, miután megérkeztek az első megkereséseim.
A támogatók találtak meg téged, vagy te kerested meg azokat, akikkel szívesen együtt dolgoztál volna?
Ahogy említettem, soha nem gondoltam munkaként, megélhetési forrásként a videókészítésre, ezért eszembe sem jutott, hogy szponzorált tartalmakat készítsek. Éppen ezért a különféle márkák kerestek meg engem. Az első „fecske” a Disney-től érkezett, ami egy hihetetlen nagy megtiszteltetés a mai napig. Ezt követően fogalmazódott meg bennem az az elhatározás, hogyha van egy olyan márka, amellyel tudok azonosulni, amelyet hitelesen tudok képviselni a videóimban, mert valóban régóta szeretem a termékeiket vagy a szolgáltatásaikat, akkor ezek jól összeegyeztethetők az organikus tartalmaimmal.
Jelenleg mennyi márkát képviselsz influenszerként?
Ez a szám folyamatosan változik. Sok márka kampányjelleggel dolgozik a tartalomgyártókkal. Éppen ezért a hosszú távú együttműködések, amikor egy brand elköteleződik valaki mellett, nagyon ritka. Nekem ebben az évben csak egy ilyen várható, mégpedig a finn szépségápolási termékeket gyártó Catrice-szel, miután nekem van egy saját brandem is, és most egyelőre azon van a fókusz.
Volt már olyan, hogy nem fogadtad el egy cég felkérését?
Rengeteg ilyen volt már, mert nagyon fontosnak tartom, hogy csak ahhoz adjam a nevem, amit hitelesen tudok képviselni a social médiában is. A nézőim is csak akkor tudnak kapcsolódni, ha azt látják, hogy én is hiszek abban, amit csinálok. Miután az én esetemben a pénz soha nem kerekedhet felül a hitelességen, nem volt egyetlen olyan együttműködésem sem, amit megbántam volna. Olyan azonban már volt, hogy egy márkával nem sikerült megtalálni az összhangot, így velük nem is dolgoztam többet.
Ez a határozottság, az, hogy ilyen karakánul vállalod önmagad, megkönnyíti az életedet vagy sokkal inkább megnehezíti?
Valójában mindkettő, de a mérleg nyelve még mindig afelé billen, hogy megkönnyíti az ember dolgát, ha önazonosan létezik. Emlékszem arra a Tonra, aki a kezdetekkor még meg akart felelni a társadalmi elvárásoknak, éppen ezért nem mert igazán kibontakozni. Emlékszem, mekkora stresszt rakott ez rám, és mennyire elnyomva éreztem emiatt magamat. Szerintem nincs semmi, ami ezt kompenzálni tudná, legalábbis számomra nincs, mert nekem nagyon fontos, hogy lelkileg is rendben legyek. Ezt pedig csak úgy tudom elérni, ha önmagam lehetek, és nem kell álarcot viselnem, hogy megfeleljek mások elvárásainak.
Olyannyira önmagad vagy, hogy a szexuális orientációdat sem rejtetted soha véka alá.
Tizennyolc éves lehettem, amikor a családommal közöltem, hogy a saját nememhez vonzódom. Szerencsére egy olyan közösségben nőttem fel, egy olyan családi hátterem van, ahol soha nem volt kérdés, hogy azért szeretnek engem, aki vagyok, ezért soha nem volt rajtam nyomás. Tudom, hogy ez sajnos nagyon ritka dolog, és azért, hogy ez nekem megadatott, mérhetetlenül hálás vagyok. Soha nem terveztem, hogy coming out-olok, mert nem gondoltam, hogy erre szükség lehet, de az internet világában, főleg Magyarországon sokaknak ijesztő vagy meglepő lehet, ha olyat lát, vagy olyan újat tapasztal, ami számára idegen vagy ismeretlen. Egyrészt ezért is szerettem volna erről beszélni, másrészt azért is, mert tudom, hogy nagyon sok olyan nézőm van, akinek nincs olyan megértő családja vagy barátai, mint nekem, akikkel valóban önmaga lehet, és akikkel őszintén beszélhet az érzéseiről anélkül, hogy folyamatosan attól kellene félnie, hogy ki mit fog szólni. Szerettem volna erőt adni, és megmutatni, hogy teljesen rendben van az is, ha valaki úgy érez, ahogyan én, és attól nem lesz senki kevesebb, hogy önazonosan létezik.
Jelentett az valaha is akadályt vagy hátrányt, hogy nem titkolod, hogy a saját nemedhez vonzódsz?
Nem, legalábbis nem tudok ilyenről. Az azonban lehet, hogy volt olyan márka, amelyik azért nem akart velem dolgozni, mert nem értett egyet azzal, ahogyan én élek. Őszinte leszek veled, és nem csak védekezésből, hanem a legnagyobb szeretettel mondom, örülök is, hogyha ilyen márkákkal engem nem azonosítanak, hiszen nem is tudnék őszinte mosollyal beállni mögéjük.
Sok fiatal fontolgatja, hogy influenszer lesz, leginkább azért, mert úgy tűnik, könnyű az influenszerek élete. Jól látják?
Ez relatív, attól függ, mihez viszonyítjuk. Biztos, hogy vannak százszor nehezebb és megterhelőbb foglalkozások, mint tartalomgyártónak lenni. Ennek ellenére ennek is vannak nemcsak előnyei, hanem hátrányai is. Például egyáltalán nem egyszerű, hogy nap mint nap több százezer ember véleményének vagyok kitéve. Ez különösen nagy hatással van a mentális egészségre, főleg akkor, ha valaki ezt nem tudja jól kezelni. Szerintem sokkal romantizáltabb és szebb dolognak tűnik ez a munka, mint amilyen valójában. Sokan azt gondolják, hogy nem csinálunk mást, mint felveszünk egy videót két perc alatt, amit kirakunk a közösségi médiába, aztán pedig dől a pénz. Ez ennél azért picit bonyolultabb, főleg az elején, amikor te vagy saját magad marketingese, PR-osa, fotósa, videósa, vágója, kommunikációs asszisztense, vagyis mindent magadnak csinálsz az elejétől a végéig. Ráadásul ezt a szakmát nem lehet az iskolában megtanulni, ezt csak autodidakta módon lehet elsajátítani. De alapvetően azt gondolom, hogy ez egy szép szakma, és nagyon sokat lehet belőle kihozni, és nagyon sokat tud adni az embernek a hátrányaival együtt is.
Te vagy az egyik legértékesebb és legtöbbek által követett influenszer. Mi a sikered titka?
Nem gondolom, hogy bármi olyat csinálnék, amit bárki más ne tudna leutánozni, ha szeretné. Az egyetlen olyan dolog, amit nem tudunk elvenni egymástól, az az individualitásunk, vagyis az, hogy mit képviselünk, ahhoz milyen a hozzáállásunk, hogyan nyilvánulunk meg adott esetben. Ez az, amivel mást, amivel pluszt tudok adni a tartalmaimban, amitől önmagam tudok lenni.
Hogy viseled a népszerűséget? Hogy fogadod, ha megismernek a rajongóid, a követőid az utcán?
Soha nem veszem tolakodásnak, ha megszólítanak, sokkal inkább energiát ad, és nagyon jó érzés, hogy hús-vér emberekben látom azt, amit korábban csak számokban láttam; mert bár ott van a profilomon, hogy egymillió követőm van, de nehéz felfogni, elképzelni, hogy ez valójába mit is jelent.
Idén nagy fába vágtad a fejszéd, hiszen valami újba kezdtél, az egész országot átívelő táncos turnéra indultál. Túl vagy az első közönségtalálkozón, hogy sikerült?
Rettentő jól sikerült, fantasztikus volt. Igyekeztünk Budapesten megtalálni a lehető legnagyobb szabad teret, ami 400 négyzetméteres volt, és örömmel jelentem, sikerült megtölteni.
Miért ezt a formáját választottad a közösségbővítésnek?
Azért szerettem volna egy ilyen táncos országjárást, mert ez is egy olyan önkifejezési forma, ami nekem korábban már nagyon sokat adott, és szeretném megmutatni az embereknek, hogy a tánc mennyire csodálatos dolog.
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!
