hirdetés
Évekkel ezelőtt egy olyan munkahelyen dolgoztam, ahol a nőnap szitokszónak számított. Női kollégáim a szemüket forgatták, ha szóba került a téma, és a hideg rázta őket a gondolattól is, hogy férfi kollégáink ne adj’ Isten virággal meg csokival kedveskedjenek nekik aznap (nem is mert ilyesmire vetemedni senki). Ők nem csak évente egyszer, minden nap nőnapra vágytak.
Vajon, ha azt szeretnénk, hogy a nemek közötti egyenlőség minden lehetséges területen megvalósuljon, tényleg fel kell hagynunk a nőnap ünneplésével?
Én nem gondolom. Sokkal inkább hiszek abban, hogy újra kell gondolunk, mit jelent számunkra a nap, amikor megállunk egy pillanatra, visszanézünk saját és nőtársaink eredményeire, és büszkén, egymást támogatva haladnunk azon az úton, amelyen az őseink indultak el.
A nőnap eredete azokhoz a nőjogi mozgalmakra vezethetők vissza, amelyek elindították az nemek közötti egyenlőségért folytatott harcot. Az első nőnapot 1909-ben az Egyesült Államokban tartották többek között az előtt a negyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő előtt tisztelegve, akik egy kora tavaszi napon 1857-ben a téli álmából ébredező New York utcáira vonultak, hogy felemeljék a hangjukat a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentéséért. Egy évvel később aztán a Koppenhágában tartott Szocialista Internacionálén Clara Zetkin és Luise Zietz német politikusok javasolták, hogy tegyék nemzetközivé az ünnepet. Ezt követően Ausztria, Dánia, Németország és Svájc is megtartotta a nőnapot.
Bár már azelőtt is szerveztek hozzá kapcsolódó eseményeket, Magyaroszágon a nőnap ünneplését a Rákosi-korszakban tették kötelezővé, és tűzték ki az időpontját március 8-ra szovjet mintára. Valószínűleg azok az országok, akik Zetkin és Zietz vagy Emmeline Pankhurst meg Florence Nightingale nevére asszociálnak Leniné helyett, könnyebben engedik bele magukat a nőnapi ünneplésbe, és lássuk be, elüzletiesedése sem dobott március 8. renoméján.
A Nemzetközi Nőnap hivatalos honlapja azonban úgy definiálja az eseményt, mint a nők társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai eredményeit ünnepli. Emellett a nemek közötti egyenlőség létrejöttének felgyorsítását támogató kezdeményezések fontosságára hívja fel a figyelmet.
Ha jólesik, ünnepeld meg bátra a nőnapot! Tisztelegj a múlt- és jelenbéli nőjogi aktivisták előtt, legyél büszke a női sikerekre – a nagyszerű tudósokra, sportolókra, írókra vagy akár a mindennapok hőseire –, és gondold végig, mit tehetsz te azért, hogy a nők közösségének támogató tagja lehess, hogy hogyan állhatsz ki családtagjaid, barátaid vagy éppen kollégáid mellett.
Ezt a hetet szeretnénk azoknak az inspiráló nőknek szentelni, akiknek értéket hoztak a világba, és akiktől rengeteget tanulhatunk, ha megismerjük a történetüket. Kövesd az oldalunkat vagy a közösségi média platformjainkat, ahol megosztjuk azokat az írásainkat, amelyek ránk is nagy hatással voltak. Következzenek ezek közül kedvenceink:
A lovaktól származtatta magát, vászonra vetette az őt kísértő lidércnyomásokat és soha senkinek sem hajtott fejet. Leonora Carrinton különc gondolkodó és kora kiemelkedő szürrealista művésze volt. Regényes életéből erőt meríthetünk ahhoz, hogy felülvizsgáljuk a felénk irányuló társadalmi elvárásokat és a magunk útját járjuk.
Elischer Edit neve a legtöbbünk számára valószínűleg ismeretlen, pedig a 20. század regénybe illő alakja Gerbeaud Emil unokája volt, akit mégsem a híres nagyapa, sokkal inkább saját érdemei miatt érdemes megismernünk. Hulej Emesével, az Unoka a Gerbeaud-házból című kötet szerzőjével beszélgettünk.
Mörk Leonóra az újságírást, szerkesztést cserélte fel az írói karrierre, nemrégiben jelent meg tizenkettedik könyve, ami egy kicsit eltér a rá jellemző, cselekményekben gazdag, történelmi témájú regényektől. Most ugyanis 15 vagány nő történetét meséli el három évszázadból, akik a férfiak uralta világban a saját útjukat járták.
Három évvel ezelőtt, egy piciny görög sziget lankáin robogózva érte baleset az akkor még pénzügyi területen tevékenykedő Antalik Lilit. A testi-lelki traumák feldolgozásának folyamata igazi katalizátorként hatott: vászonra, majd falakra kezdett festeni, végül a multik világának is búcsút intett. Gyógyulástörténete inspirációt jelenthet mindenkinek, aki a tudatos döntések erejét kutatja, hiszen Lili egyfajta projektként tekintett elhatározására: újra mozgatni fogja a kezét.
A Junior Prima-díjas Eke Angéla, miután elvégezte a Színművészeti Egyetemet, a Márkus Sándorral közösen alapított Nylon Group nevű formációval kísérleti bábszínházon dolgozott. A világ számos pontján léptek színpadra, nemzetközi díjat nyertek el. Angéla több nagysikerű televíziós sorozatban szerepelt, mint például a Tűzvonalban és az Apatigris, szabadúszó színművészként szerepeit mostanában többek közt a Trojka Színházi Társulással játssza.
Fotó: Tima Miroshnichenko / Pexels
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!
hirdetés
