Már kilencévesen olyan mértékben átitatódott a filmkészítés varázslatos hangulatával, hogy tudta, egyszer filmrendező lesz. Azt csak később ismerte fel magában, hogy szereti, ha a történeteiben megjelenik a kisember, aki képes bebizonyítani az igazát. Saját élményből táplálkozik, egy ideje tudja, milyen a mellőzöttség. Herendi Gábor zseniális snittekről, fájdalmas csalódásokról, a filmről mint korunk lenyomatáról, és arról, milyen érzés megfeszített erővel küzdeni azért, hogy tartalmas, minőségi filmeket alkosson. Tóth Olivér interjúja.
