Most úgy mondom el ezt a kedves, régi családi történetet, mintha kint ülnék megint a kertben. Olyannyira élem az egészet, hogy szinte érzem magamon a fák levelein átszűrődő napfényt és azt a finom, mező illatú szellőt, amiben keveredik az érett gabona és a közte megbújó virágok illata. Mint egy nyári ebéd után, amikor kivételesen nem is gondolkozom, csak jóllakottan hallgatom a nyüzsgést, a gyerekkacajt és a madarak őrült zsivaját. Dénes Sándor írása.
